távolodás mozaiktükörben

„De virrasztván a számkivettetésben,
mert nem alhatom akkor éjszaka,
hányódom én, mint ezer levelével,
és szólok én, mint éjidőn a fa”
                 (Pilinszky)


hazafelé a HÉV-en végig arra gondoltam,
lehetséges-e úgy távozni az életből,
ahogy ezt eddig szándékoztam. megfontoltan,
hangos szó nélkül, talán kicsit még mosolyogva is,
mert a bekövetkeztethetetlennek hitt
hamarosan bekövetkezik, és
megszabadulhatok végre
a latolgatás
kényszere alól,
nem kell többé vállalnom
döntéseim következményeit.
körülöttem már szétolvadt a nap,
sehol egyetlen visszarendeződésre utaló mozdulat,
a völgyek völgyekként követik egymást, és
a mögöttük húzódó hegyeket
sötét takarja. talán már nincsenek is.
körülírhatatlan a nyugalom.
akárha barlang nyílásán át nézném,
elvonuló fényhullámokban
meg-megdöccenő jelen, emléknyomok
a folyamatos rettegésből,
amiben mindig késő volt elhitetni veled, hogy
szeretlek, és
elhinnem, hogy te is.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-18 18:41:44
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-18 22:06:10