Nyomorult bús koldus...


Kereste a helyét
a pusztaságba messze
vagy már nem is tudja
hogy minek is nevezze....

Haladt csak előre
a lábán rongyos csizma...
Így halat előre...
ameddig csak bírta...

Hol eső esett rá
hol a nap sütötte...
De amerre is járt Ő
mindenki ütötte...

Verte őt az eső
verte a nagy Isten...
mert e koszos földön
boldogsága nincsen...

Egy földönfutó senki
egy örökös bús vándor...
Kinek senkije se lesz már
ezen a világon...

Nyomorult bús koldus
csak kémleli az eget...
S reménykedik belül
hogy egy nap haza mehet...

Haza menne persze....
De ki várná...vagy hova....!?
Folytatja hát útját
mert Ő lesz az út pora...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-18 18:24:28
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-18 18:24:28