Komor Zoltán : A megnyúzott vitorlás


 
2841 szerző 39126 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 3 perce
Bara Anna 29 perce
Kosztolányi Mária 1 órája
Tóth Gabriella 1 órája
Vadas Tibor 2 órája
Ocsovai Ferenc 3 órája
Duma György 4 órája
Bátai Tibor 4 órája
Tímea Lantos 4 órája
Szakállas Zsolt 5 órája
Albert Zsolt 6 órája
Kiss-Teleki Rita 8 órája
Tamási József 8 órája
Ötvös Németh Edit 10 órája
Mórotz Krisztina 12 órája
DOKK_FAQ 14 órája
Serfőző Attila 23 órája
Geréb János 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 27 perce
Gyurcsi 10 órája
ELKÉPZELHETŐ 12 órája
Dokk-verspályázat 18 órája
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
útinapló 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Sin 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Minimal Planet 2 napja
Conquistadores 2 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
Metz-Művek 2 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
az utolsó alma 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
A megnyúzott vitorlás

a parton
hálóba akadt kagylók csattogásaitól reszket a levegő
bennük gyöngyök helyett kíváncsi szemek kémlelik
a halászfiúkat
odébb a mólón egy kapitány a vitorlását nyúzza késével
cápák úsznak a kikötőbe követve a vérszagot

később sirályok sebzik vörösre az eget
a sebekből kiforduló alkony a nyílt vízre csalogatja a legényeket
elkötik hát a megkínzott hajót
miközben a kapitány még mindig a lenyúzott bőrt tisztogatja
(ha elkészül, menyasszonyi ruhát varr majd ebből jegyesének,
aki folyton csak a fejéhez vágja:
jobban szereted azt az átkozott bárkát, mint engem,
őt kellene feleségül venned egyszer)

a megnyúzott vitorlás húsát marja a sós víz,
ahogy szeli a gyöngyöző habokat
alulról cápák harapnak ki belőle falatokat
a csillagok közé tülköli minden gyötrelmét
miközben fedélzetén a matrózfiúk már boroshordókat gurítanak elő

mámoros éj után
sirályok kaparják elő a napot a felhők közül
a tengerészek sorfalat állnak a fedélzeten
merev péniszük a hajnal előtt tiszteleg
olykor a korallzátonyok felé kurjantanak
- ezt múld felül! - kacagva kidüllesztik csípőjüket
a vízbe hullt spermacseppek gyöngyökké válnak
amit egy sellőlány gyűjtöget
és fűz bele hajába

a fiúk végül kifogják ezt a sellőt és a hajó orrához kötözik
a tűző nap lassan szárítja testét
lehulló pikkelyei ezüst érmekké változnak
és elnyeli őket egy tengerfenéken éhesen tátogó kincsesláda
a sellő
olykor szomorú dalokat énekel a szerelemről
hangjától elharapják nyelvüket a szirének,
és magukat ölelik át csípős karjaikkal a medúzák
hallgatják a fedélzeten henyélők is
majd meghúzzák a borosüveget
és távoli szigetekről fantáziálnak
elásott kincsekről és kalandokról
lagúnákról

ahol hatalmas mellű, vörös rákasszonyok ollóikat csattogtatják
a matrózok a sziklák mögül lesik őket
aztán elbődülnek és rájuk rontanak hálóikkal
- csak az kap este vacsorát, aki meghág egyet! - rikkantják,
a rákasszonyok azonban nem hagyják magukat
forgatják éles ollóikat
néhány szerencsétlenül járt fiúnak véres csíkot húz az égen
lenyesett pénisze
(vijjogó sirályok kapják el őket röptükben)

a sellő dala megakad
amikor végül hatalmas zátonyra fut a hajó
a tajtékokba fúlt kismatrózok homlokán egy megszabadult lány
csókjának nyoma piroslik
zsebükbe utolsó levált ezüst-pikkelyeit dugta,
hogy legyen mivel lefizetniük az alvilág révészét,
ha csak el nem kötik az ő csónakját is a kis csibészek
a sellő nézi, ahogy
kihűlt testük most a fenékre süllyed
ahol koporsóként fekszenek tátogó kincsesládákba

távol a part menti forró sziklák körül
ködként kavarog a hullámpermet
itt a kapitány esküvőjén a vitorlás-bőrbe csavart ara
összeesik mielőtt még kimondhatná az igent
tengervizet köhög a markába
azzal együtt néhány pislogó kagylót, amiből gyöngyök helyett
a halott matrózfiúk bánatos, bűnbánó szemei szegeződnek
egyenest a kapitányra





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-03 19:42:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-03 19:42:40


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-05 22:27   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-05 22:03   Napló: Bátai Tibor
2025-07-05 22:01   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-05 21:11   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-05 21:07   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-05 20:30   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-05 20:28       ÚJ bírálandokk-VERS: Ötvös Németh Edit szépségikonok
2025-07-05 19:49   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-05 19:37   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-05 18:38   új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc