Komor Zoltán : A megnyúzott vitorlás


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
FRISS FÓRUMOK

Ötvös Németh Edit 1 perce
Pataki Lili 15 perce
Vadas Tibor 1 órája
Gyurcsi - Zalán György 4 órája
Szakállas Zsolt 6 órája
Tímea Lantos 6 órája
Filip Tamás 7 órája
Mórotz Krisztina 8 órája
DOKK_FAQ 9 órája
Kosztolányi Mária 9 órája
Serfőző Attila 10 órája
Tamási József 11 órája
Paál Marcell 12 órája
Bátai Tibor 15 órája
Metz Olga Sára 15 órája
Szilasi Katalin 17 órája
Bara Anna 21 órája
Misinszki Hanna 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 8 órája
Minimal Planet 9 órája
Conquistadores 12 órája
Hetedíziglen 19 órája
az univerzum szélén 20 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
A megnyúzott vitorlás

a parton
hálóba akadt kagylók csattogásaitól reszket a levegő
bennük gyöngyök helyett kíváncsi szemek kémlelik
a halászfiúkat
odébb a mólón egy kapitány a vitorlását nyúzza késével
cápák úsznak a kikötőbe követve a vérszagot

később sirályok sebzik vörösre az eget
a sebekből kiforduló alkony a nyílt vízre csalogatja a legényeket
elkötik hát a megkínzott hajót
miközben a kapitány még mindig a lenyúzott bőrt tisztogatja
(ha elkészül, menyasszonyi ruhát varr majd ebből jegyesének,
aki folyton csak a fejéhez vágja:
jobban szereted azt az átkozott bárkát, mint engem,
őt kellene feleségül venned egyszer)

a megnyúzott vitorlás húsát marja a sós víz,
ahogy szeli a gyöngyöző habokat
alulról cápák harapnak ki belőle falatokat
a csillagok közé tülköli minden gyötrelmét
miközben fedélzetén a matrózfiúk már boroshordókat gurítanak elő

mámoros éj után
sirályok kaparják elő a napot a felhők közül
a tengerészek sorfalat állnak a fedélzeten
merev péniszük a hajnal előtt tiszteleg
olykor a korallzátonyok felé kurjantanak
- ezt múld felül! - kacagva kidüllesztik csípőjüket
a vízbe hullt spermacseppek gyöngyökké válnak
amit egy sellőlány gyűjtöget
és fűz bele hajába

a fiúk végül kifogják ezt a sellőt és a hajó orrához kötözik
a tűző nap lassan szárítja testét
lehulló pikkelyei ezüst érmekké változnak
és elnyeli őket egy tengerfenéken éhesen tátogó kincsesláda
a sellő
olykor szomorú dalokat énekel a szerelemről
hangjától elharapják nyelvüket a szirének,
és magukat ölelik át csípős karjaikkal a medúzák
hallgatják a fedélzeten henyélők is
majd meghúzzák a borosüveget
és távoli szigetekről fantáziálnak
elásott kincsekről és kalandokról
lagúnákról

ahol hatalmas mellű, vörös rákasszonyok ollóikat csattogtatják
a matrózok a sziklák mögül lesik őket
aztán elbődülnek és rájuk rontanak hálóikkal
- csak az kap este vacsorát, aki meghág egyet! - rikkantják,
a rákasszonyok azonban nem hagyják magukat
forgatják éles ollóikat
néhány szerencsétlenül járt fiúnak véres csíkot húz az égen
lenyesett pénisze
(vijjogó sirályok kapják el őket röptükben)

a sellő dala megakad
amikor végül hatalmas zátonyra fut a hajó
a tajtékokba fúlt kismatrózok homlokán egy megszabadult lány
csókjának nyoma piroslik
zsebükbe utolsó levált ezüst-pikkelyeit dugta,
hogy legyen mivel lefizetniük az alvilág révészét,
ha csak el nem kötik az ő csónakját is a kis csibészek
a sellő nézi, ahogy
kihűlt testük most a fenékre süllyed
ahol koporsóként fekszenek tátogó kincsesládákba

távol a part menti forró sziklák körül
ködként kavarog a hullámpermet
itt a kapitány esküvőjén a vitorlás-bőrbe csavart ara
összeesik mielőtt még kimondhatná az igent
tengervizet köhög a markába
azzal együtt néhány pislogó kagylót, amiből gyöngyök helyett
a halott matrózfiúk bánatos, bűnbánó szemei szegeződnek
egyenest a kapitányra





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-03 19:42:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-03 19:42:40


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 08:07   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-03 08:05   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-03 07:54   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2025-07-03 06:33   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-03 03:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:33   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:05   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-03 01:15   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-03 00:45   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-03 00:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ