Komor Zoltán : A megnyúzott vitorlás

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38800 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Vadas Tibor: Túlélő sztori
Ocsovai Ferenc: Börtönima
Valyon László: Alkony
Kiss-Teleki Rita: magamnak egészet
Kiss-Teleki Rita: valaki
Kiss-Teleki Rita: Megtartom
Kiss-Teleki Rita: senki
Kiss-Teleki Rita: emóció
Gyurcsi - Zalán György: egyik kezével
Gyurcsi - Zalán György: lélekóra
FRISS FÓRUMOK

Vadas Tibor 1 órája
Filip Tamás 3 órája
DOKK_FAQ 17 órája
Ocsovai Ferenc 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Tóth János Janus 3 napja
Karaffa Gyula 5 napja
Valyon László 7 napja
Gyors & Gyilkos 9 napja
Francesco de Orellana 10 napja
Pálóczi Antal 13 napja
Cservinka Dávid 13 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Szakállas Zsolt 17 napja
Vasi Ferenc Zoltán 19 napja
Bátai Tibor 20 napja
Farkas György 23 napja
Zsolt Szakállas 31 napja
Serfőző Attila 34 napja
Gyurcsi - Zalán György 40 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 10 órája
A vádlottak padján 1 napja
fiaiéi 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Zúzmara 2 napja
nélküled 2 napja
az univerzum szélén 4 napja
Baltazar 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
mix 8 napja
Paricska. Életmű 10 napja
négysorosok 11 napja
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 12 napja
Janus naplója 12 napja
Játék backstage 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
A megnyúzott vitorlás

a parton
hálóba akadt kagylók csattogásaitól reszket a levegő
bennük gyöngyök helyett kíváncsi szemek kémlelik
a halászfiúkat
odébb a mólón egy kapitány a vitorlását nyúzza késével
cápák úsznak a kikötőbe követve a vérszagot

később sirályok sebzik vörösre az eget
a sebekből kiforduló alkony a nyílt vízre csalogatja a legényeket
elkötik hát a megkínzott hajót
miközben a kapitány még mindig a lenyúzott bőrt tisztogatja
(ha elkészül, menyasszonyi ruhát varr majd ebből jegyesének,
aki folyton csak a fejéhez vágja:
jobban szereted azt az átkozott bárkát, mint engem,
őt kellene feleségül venned egyszer)

a megnyúzott vitorlás húsát marja a sós víz,
ahogy szeli a gyöngyöző habokat
alulról cápák harapnak ki belőle falatokat
a csillagok közé tülköli minden gyötrelmét
miközben fedélzetén a matrózfiúk már boroshordókat gurítanak elő

mámoros éj után
sirályok kaparják elő a napot a felhők közül
a tengerészek sorfalat állnak a fedélzeten
merev péniszük a hajnal előtt tiszteleg
olykor a korallzátonyok felé kurjantanak
- ezt múld felül! - kacagva kidüllesztik csípőjüket
a vízbe hullt spermacseppek gyöngyökké válnak
amit egy sellőlány gyűjtöget
és fűz bele hajába

a fiúk végül kifogják ezt a sellőt és a hajó orrához kötözik
a tűző nap lassan szárítja testét
lehulló pikkelyei ezüst érmekké változnak
és elnyeli őket egy tengerfenéken éhesen tátogó kincsesláda
a sellő
olykor szomorú dalokat énekel a szerelemről
hangjától elharapják nyelvüket a szirének,
és magukat ölelik át csípős karjaikkal a medúzák
hallgatják a fedélzeten henyélők is
majd meghúzzák a borosüveget
és távoli szigetekről fantáziálnak
elásott kincsekről és kalandokról
lagúnákról

ahol hatalmas mellű, vörös rákasszonyok ollóikat csattogtatják
a matrózok a sziklák mögül lesik őket
aztán elbődülnek és rájuk rontanak hálóikkal
- csak az kap este vacsorát, aki meghág egyet! - rikkantják,
a rákasszonyok azonban nem hagyják magukat
forgatják éles ollóikat
néhány szerencsétlenül járt fiúnak véres csíkot húz az égen
lenyesett pénisze
(vijjogó sirályok kapják el őket röptükben)

a sellő dala megakad
amikor végül hatalmas zátonyra fut a hajó
a tajtékokba fúlt kismatrózok homlokán egy megszabadult lány
csókjának nyoma piroslik
zsebükbe utolsó levált ezüst-pikkelyeit dugta,
hogy legyen mivel lefizetniük az alvilág révészét,
ha csak el nem kötik az ő csónakját is a kis csibészek
a sellő nézi, ahogy
kihűlt testük most a fenékre süllyed
ahol koporsóként fekszenek tátogó kincsesládákba

távol a part menti forró sziklák körül
ködként kavarog a hullámpermet
itt a kapitány esküvőjén a vitorlás-bőrbe csavart ara
összeesik mielőtt még kimondhatná az igent
tengervizet köhög a markába
azzal együtt néhány pislogó kagylót, amiből gyöngyök helyett
a halott matrózfiúk bánatos, bűnbánó szemei szegeződnek
egyenest a kapitányra





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-03 19:42:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-03 19:42:40


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-07-18 09:01   Új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2024-07-18 06:43   Új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-07-17 23:27   Napló: Bátai Tibor
2024-07-17 15:29       ÚJ bírálandokk-VERS: Vadas Tibor Túlélő sztori
2024-07-17 09:25   Napló: A vádlottak padján
2024-07-17 06:59   Napló: fiaiéi
2024-07-16 22:52   Napló: fiaiéi
2024-07-16 22:41   Napló: fiaiéi
2024-07-16 20:00   Napló: Gyurcsi
2024-07-16 13:07   Napló: Gyurcsi