Komor Zoltán : A megnyúzott vitorlás


 
2845 szerző 39304 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Filip Tamás: Utazni kell
Bátai Tibor: tárló [két változatban, közte húsz év]
Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
FRISS FÓRUMOK

Duma György 1 perce
Szőke Imre 55 perce
PéterBéla 1 órája
Gyurcsi - Zalán György 7 órája
Tímea Lantos 9 órája
Szakállas Zsolt 10 órája
Filip Tamás 10 órája
Bátai Tibor 18 órája
Szilasi Katalin 19 órája
Gyors & Gyilkos 1 napja
Nagyító 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
Bara Anna 4 napja
Tamási József 4 napja
Mórotz Krisztina 7 napja
Mátay Melinda 7 napja
FRISS NAPLÓK

 nélküled 14 órája
Bátai Tibor 15 órája
az univerzum szélén 19 órája
Conquistadores 23 órája
Janus naplója 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
útinapló 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 2 napja
Zúzmara 2 napja
PIMP 3 napja
az utolsó alma 3 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
A megnyúzott vitorlás

a parton
hálóba akadt kagylók csattogásaitól reszket a levegő
bennük gyöngyök helyett kíváncsi szemek kémlelik
a halászfiúkat
odébb a mólón egy kapitány a vitorlását nyúzza késével
cápák úsznak a kikötőbe követve a vérszagot

később sirályok sebzik vörösre az eget
a sebekből kiforduló alkony a nyílt vízre csalogatja a legényeket
elkötik hát a megkínzott hajót
miközben a kapitány még mindig a lenyúzott bőrt tisztogatja
(ha elkészül, menyasszonyi ruhát varr majd ebből jegyesének,
aki folyton csak a fejéhez vágja:
jobban szereted azt az átkozott bárkát, mint engem,
őt kellene feleségül venned egyszer)

a megnyúzott vitorlás húsát marja a sós víz,
ahogy szeli a gyöngyöző habokat
alulról cápák harapnak ki belőle falatokat
a csillagok közé tülköli minden gyötrelmét
miközben fedélzetén a matrózfiúk már boroshordókat gurítanak elő

mámoros éj után
sirályok kaparják elő a napot a felhők közül
a tengerészek sorfalat állnak a fedélzeten
merev péniszük a hajnal előtt tiszteleg
olykor a korallzátonyok felé kurjantanak
- ezt múld felül! - kacagva kidüllesztik csípőjüket
a vízbe hullt spermacseppek gyöngyökké válnak
amit egy sellőlány gyűjtöget
és fűz bele hajába

a fiúk végül kifogják ezt a sellőt és a hajó orrához kötözik
a tűző nap lassan szárítja testét
lehulló pikkelyei ezüst érmekké változnak
és elnyeli őket egy tengerfenéken éhesen tátogó kincsesláda
a sellő
olykor szomorú dalokat énekel a szerelemről
hangjától elharapják nyelvüket a szirének,
és magukat ölelik át csípős karjaikkal a medúzák
hallgatják a fedélzeten henyélők is
majd meghúzzák a borosüveget
és távoli szigetekről fantáziálnak
elásott kincsekről és kalandokról
lagúnákról

ahol hatalmas mellű, vörös rákasszonyok ollóikat csattogtatják
a matrózok a sziklák mögül lesik őket
aztán elbődülnek és rájuk rontanak hálóikkal
- csak az kap este vacsorát, aki meghág egyet! - rikkantják,
a rákasszonyok azonban nem hagyják magukat
forgatják éles ollóikat
néhány szerencsétlenül járt fiúnak véres csíkot húz az égen
lenyesett pénisze
(vijjogó sirályok kapják el őket röptükben)

a sellő dala megakad
amikor végül hatalmas zátonyra fut a hajó
a tajtékokba fúlt kismatrózok homlokán egy megszabadult lány
csókjának nyoma piroslik
zsebükbe utolsó levált ezüst-pikkelyeit dugta,
hogy legyen mivel lefizetniük az alvilág révészét,
ha csak el nem kötik az ő csónakját is a kis csibészek
a sellő nézi, ahogy
kihűlt testük most a fenékre süllyed
ahol koporsóként fekszenek tátogó kincsesládákba

távol a part menti forró sziklák körül
ködként kavarog a hullámpermet
itt a kapitány esküvőjén a vitorlás-bőrbe csavart ara
összeesik mielőtt még kimondhatná az igent
tengervizet köhög a markába
azzal együtt néhány pislogó kagylót, amiből gyöngyök helyett
a halott matrózfiúk bánatos, bűnbánó szemei szegeződnek
egyenest a kapitányra





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-03 19:42:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-03 19:42:40


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-17 10:07   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-09-17 09:13   új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-09-17 09:09   új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-09-17 02:11   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-09-17 00:45   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-09-17 00:10   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-09-17 00:05   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-09-17 00:00   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-09-16 23:52   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-09-16 23:41   új fórumbejegyzés: Filip Tamás