A nomad (jav. )






Menekülés, baráti kéz,
Üres áhitat, emberi ész.
Városi szenny, baráti “ Nem! “
Kutatások, érzelmek…

Bűnbánat…szokatlan hangok,
Verejték, vérszomjas arcok.
Fegyverek, meghitt ítélet,
Rettentő, hideg tekintet.

Az egész egy színészet…
Engedj el, hív az élet!

Erdő, hallgasd meg fájó sóhajom!
Erdő, fogadd be vándor bánatom!
Erdő, sirnom kell, kérlek bujtass el,
Hallgasd meg fájó sohajom,
Fogadj be, te vándor szánalom!

Nomád nép, kitaszított székelység…
Harcos légy! …tizezer ellenség!
Harcra fel, gyöznünk kell!
Engedj el, gyöznöm kell!

Sötét kor, de bármi is jön,
Mi kitartunk!
Ezer veszély,
Nagy terheket vállalunk!

Engedj el,
Mennem Kell!

Ezreink vére szivárog a földbe,
Kitaszítva élünk,
Mikor lesz már vége?!
Engedj el, mennem kell!

Engedj el,  
Gyöznünk kell!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-01 12:49:26
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-01 12:57:59