Az ötvenhatodik év

Először: a Himnusz.

Másodszor: az emlékbeszéd.

Harmadszor: az ünnepi műsor:

Az Egmont-nyitány, s géppuskaropogás
Patetikus egyvelegétől átszellemült
Diákcsapat méltóság teljesen, ünneplő
Fehérben a színpadon, elsuttogja, hadarja
A „Mennyből az angyalt”, az „Egy mondat”-ot.
Október aranya arcunkon körberagyog.
Végül újra Egmont-nyitány,
Géppuskaropogás, harangszó,
Tapsorkán a nézőtéren, majd
Koszorúzni szólít a hangosbemondó:

A hivatalos képzelet virágágyássá
Nemesített megemlékezés- sorozatának
Részeként, először a veterán úttörők
És cserkészek helyezik el az emlékezés
Koszorúit a Halomra Lőtt Utcakölykök
Emlékműve előtt. Ezután az egykori
Nőtanács ősz matrónái hullajtanak
Vérpiros szegfűszálakat a talapzatra.
A sorban ezután az éppen regnáló
Párt-eminensek jelesei következnek,
Majd az ellenzékben rekedtek,
S a helyi intézmények, iskolák óvodák,
A művelődési ház, könyvtár, nyugdíjasok,
Segélyegyletek, tűzoltóság koszorúi után,
Bárki, -aki még szeretne-, tisztelet jeleket
Tehet le, s leéghet csonkig ezer gyertyaszál.

Utoljára: a Szózat hangja száll,
Az ebédelni indulók után.


2012-10-22.  

  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-30 16:14:06
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-30 16:14:06