Az ötvenhatodik év
Először: a Himnusz.
Másodszor: az emlékbeszéd.
Harmadszor: az ünnepi műsor:
Az Egmont-nyitány, s géppuskaropogás
Patetikus egyvelegétől átszellemült
Diákcsapat méltóság teljesen, ünneplő
Fehérben a színpadon, elsuttogja, hadarja
A „Mennyből az angyalt”, az „Egy mondat”-ot.
Október aranya arcunkon körberagyog.
Végül újra Egmont-nyitány,
Géppuskaropogás, harangszó,
Tapsorkán a nézőtéren, majd
Koszorúzni szólít a hangosbemondó:
A hivatalos képzelet virágágyássá
Nemesített megemlékezés- sorozatának
Részeként, először a veterán úttörők
És cserkészek helyezik el az emlékezés
Koszorúit a Halomra Lőtt Utcakölykök
Emlékműve előtt. Ezután az egykori
Nőtanács ősz matrónái hullajtanak
Vérpiros szegfűszálakat a talapzatra.
A sorban ezután az éppen regnáló
Párt-eminensek jelesei következnek,
Majd az ellenzékben rekedtek,
S a helyi intézmények, iskolák óvodák,
A művelődési ház, könyvtár, nyugdíjasok,
Segélyegyletek, tűzoltóság koszorúi után,
Bárki, -aki még szeretne-, tisztelet jeleket
Tehet le, s leéghet csonkig ezer gyertyaszál.
Utoljára: a Szózat hangja száll,
Az ebédelni indulók után.
2012-10-22.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-10-30 16:14:06
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-30 16:14:06
