Kellemes föveny

"Tout mou ętre s'est tendu et
j'ai crispé ma main sur le revolver."
(Albert C.)

Mindegy, hogy a napfénytől,
vagy a szemembe szóródott
homoktól homályosul-e látásom.
A fontos a megfigyelés szándéka.

Így, ha versemben a parton fekszem,
mellettem a sziklához csapkodja
tenyerét a tenger - az felsérti,
tehát tajtékot ver. Úgy tűnik,

nem az elgondolkodtatás, csak
a szándéktalan heverészés
helye minden költői kép.
Kellemes föveny a metafora.

Mintha fegyvert tartanék
halántékához, érzéketlen,
kimért hűvösséggel fogadom
a váratlanul érkező valóságot:

olyan könnyű meghúzni
a ravaszt, mint amilyen egyszerű
egy megfelelő hasonlatot
találni a gyilkosságra.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.