ígéret
soha nem mondtad, de én mindig tudtam:
azt kérhetek tőled, amit csak akarok;
ezért vigyáztam, túl sokszor ne kérjek,
akármi csipcsupot nem is akarok.
tartalékoltam, hogy majd csupán egyszer,
a legfontosabban majd csak megsegítesz,
de mikor jön el, ami legfontosabb – ezt honnan
is tudhatnám halandó eszemmel, nincsen is
emlékem, ami megsegítne.
így aztán csak vártam, el ne herdáljam
a te nagy adományod; s tanultam, hálásnak
lenni hogy’ próbáljak, amikor neked
öröm és bánat oly ismerős rafináltsággal
kibújni akarás – amit én nem akarok;
mert ünnep legyen a kérés, nem alázat,
és nem félelem, nem kellés, se szolgálat;
hát kellene kérnem, hogy: közelebb hozzád?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-10-21 00:31:04
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-21 00:31:04
