Tó és csillag

Ha néznélek és hallgatnálak,
Csillagos tó lennék attól.
Karjaim, mint árnyas füzek
Óvnának téged a naptól.

Vizembe, mint apró kavics,
Fodrot vetne a hangod.
Leheletem, mint hűs szellő
Suttog a füledbe. Hallod?

Vállam partján elaludhatsz,
Semmitől sem kell tartanod.
Alkonyból szőtt takarómat
Akár meg is tarthatod.

Csak őrizném én az álmod,
Tisztásként virrasztanék.
Aztán átsiklanék melléd,
S az álmod is én lennék.

De az éjszakának mélyén,
Te lennél az én tavam!
Megmosdanék akkor benned,
S végül beleölném magam.

A halálnak legmélyéről
Kiásnám, mi ott ragyog,
Ha az égről már nem tudtam,
Onnan hoznék csillagot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-30 10:07:14
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-30 10:07:14