Utolsó nyár a városban
Csak úgy odafirkálta elém jelenem.
A metró-zaj edénye lettem.
Öntudatlan építői
könyörtelen ragadozóknak szánták,
- viszont itt laktam én is.
Naponta elnyelt az utcahálózat egy lehető
más lényeg után loholva.
Visszaadtam a kőnek, a beton
keménységének és az öröklétnek,
még hátrakiabáltam a neveket,
embereket kiket Farkasrét
már magába forgatott.
A kocsim ajtaja csapódott.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-23 14:39:45
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-23 14:39:45
