129 nap
összegyűrted selymem
még az év vége előtt
hiába vasaltam
a ráncok megállíthatatlanul
vonultak az asztalra, majd a falra
a konyhakövön hurokba futottak
majd a lábadon fel
a szemedet kitártad
kiömlő zöld íriszében pókhálók
szakítottak el
hogy ne lássam
inkább elloptuk a felhőket az égről
színes filccel rajzoltunk lidércfényeket
elfordítottad a napot
hogy a holddal összeérjen
s nem vettem észre
amikor tavasszal újra összegyűrted
most kint ülök a padon
reszketve gyújtom meg a holnapom
meghorzsolt fűszálak közé
börtönbe vonult a nyár
129 napja hogy várlak
129 napja hogy nem kívánlak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-13 12:19:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-13 12:19:55
