Bulémia
Szádba került az utolsó falat,
s most kínodban kaparod a falat:
hogy milyen bűnt követtél el.
Ettél, mert ismét roham tört rád,
széttörted féltett fogyókúrád:
démonjaid nem engednek el.
Hiába van az orvos, a pirula,
hiába vallod be most pirulva:
titokban mégis csak jobb.
Ürítsd ki a lakást, csak te maradj,
bámuld magad előtt a csupasz falat:
s egyél, zabálj, habzsolj!
Majd ha már el nem rejtheted,
a szemekből már sejtheted:
menekülni nem lehet,
marad így a kedv, a valóság,
a központilag kiutalt jóság,
s az elképzelt étel-hegyek
2003. július 30.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
