Öröklét (i.m. Weöres Sándor)

Add kezed, mert az úton elveszel ha nem vigyázom apró lépteid s ha nem őrzöm a percet, mellyel, mint egyetlen élő rendelkezel.
Ha lábad alól elfogy a Föld, s a tér kitárul előtted, ha a Nappal ringó ezer fénysáv, megmutatja, merre kell menned,
ne bánd, hogy futva menekülsz e világból, s ne bánd, hogy helyetted más hiányol minden napot s pillanatot, mert felesleges.
Örök volt minden, mi csak egy percig élt is, s bármilyen változó is hagyott nyomot lelkeden, a perc s a pillanat, mely a lényegből fakadt,
nem lesz más most, mint a valóság apró részlete, de csak ha látni vágyod azt, mi öröklétet adhat.
Ne keresd hát a múló változókat, emeld fel a hulló hangokat: ők vezetnek immár téged.

2003. július 30.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.