Még élek itt. Hiányom fájna,
s terem benne ablakom
a Világra,
ráismerés a keddre,
s a világító vasárnapok uszálya.
Mondhatnám vadszőlővel is,
ami körbefutja kertem,
de szótlan. Néha szeretném
én is, e néma-léhaságot.
Szerelmesen élni szüntelen.
A - vagyok nektek - súlyát
szépnek képzelem.
