Ráncaid (változat)

Ha délután a kanapéra dőlsz,
hogy andalítson kedvenc műsorod,
a fáradtság oly hirtelen legyőz,
s fejed alatt a kispárnát fogod,
a tévénézés néhány perc csupán,
elernyednek az arcod ráncai,
s érintem őket félénken, sután;
„ez a legújabb, ez itt már mai”,
a többieket régen ismerem:
belakják arcod, nyakad válladig
megtelepedtek, a balsejtelem
véste rád csendben, mélyen mind, amíg
aggódtál drága, szorongásaid
érzéketlenül beléd hasítva
a Mars-csatornák zápor-másait
másolta rád a lét földi titka.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-23 04:37:02
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-23 04:37:02