Nyárutó

jegenyékbe-fűzött országutak
merre visztek ha nincs torony
s miként varrom be lépteimmel
a vándorlásra szánt időt
ha minden megtalált küszöb fölött
csupán a Ház emléke van

*

amit öröknek hittem vályogtorony
bedőlt formátlan púp az álmomon
amely kiszáradt s ráncos lett akár a szik
üres kútban a vízszint sosem változik

*
csupasz vagyok mint
termése-fosztott diófa
lépteim gaz kapkodja el
felhő szorít a porba

homlokom rozsdás vaslemez
szememen hályog
ereimben vérröglovakon
vágtatnak fekete huszárok

*
szakad-láncú körhintaszékek
virágok röppennek a nyárról
s volt-dolgaimban sünként
emlék hempereg
fölszúrva rajta arcok érintések
béleli a téli alvóhelyet





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-20 21:53:18
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-20 21:53:18