Ötven év után
Nem lehetek többé mosoly arcodon,
ráncaid okoztam, hosszú szenvedést,
mert hozzám szegődtél, és hallgatagon
tűrted, hogy az élet lassan elemészt.
Együtt utazunk, a vitorlánk dagad,
csókolom a lelked, testünk már beteg,
biztatnálak kedves, erősítsd magad,
az élet egy napon úgy is megreked.
Együtt öregedtünk ötven éven át,
külön ezután sem nyerhetünk csatát,
ameddig élünk, egymásért lehetünk,
hiszen minden napra van félnivaló,
arcunkon az élet nem tagadható,
pihentünk egy kicsit, most tovább megyünk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-06-11 08:32:08
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-11 08:32:08
