Sodródunk árral
szembe széllel
visszaver a szív
kifut a vér
magunkra hagytak
szétgurult tallérködben
hol a holtak beszélnek
s foguk közt újra
megcsontosodik a csend
-múltunkat rögzíti így elménk-
mi meg szégyelljük
mint a lopott kincset
mintha ma született
bárányok lennénk
