horror vacui (jav.)
Haldokló fenyőkkel keretezett égre látsz
mállik a vízkő, kattog a diavetítő
különös, hisz többnyire üres a ház
mint az a léleknek nevezett valami.
A jó irányba fordulni nem tudsz
nyakig merülsz a stilisztikai mocsárba
vágyod a papír fehérségét tompítani
de mondataid töredékesek, csupaszok.
Egy csiga csillámló nyomvonalat húz a margón;
figyeled, célba érnek-e a szavak.
Jössz magaddal szembe
a meditáció csarnoka borul föléd
és bármit gyűjtöttél is össze
folyton elveszíted.
Megtörténik a semmi
része lesz emlékeidnek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-23 21:06:14
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-24 20:35:17
