Anyuról

A kórházban fertőtlenítő szaga
keveredett, emberi ürülék szagával.
Anyám egy padon ült: kikötve.
- Azért, mert elkóborol. - mentegetőzött
a nővér, aki hirtelen ott termett
és gyorsan levette a köteleket.

- Én vagyok, Anyu! - nem ismert meg.
Krémest hoztam neki, a kedvenc sütijét.
Pillanatok alatt falta be, átsuhant
rajtam: éheztetik.
A krémes és én is, elkenődtünk.

Olyan ez az utolsó találkozás bennem,
mint egy mondóka: újra meg újra
felmondja magát





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-21 10:30:44
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-25 13:26:03