Mint fejfán a tekintet


Napok óta forgatom fejemben,
ha írok, hogy induljon el a vers?
Minden ötletet megsüvegeltem,
s most dicsekszem magamnak, ha ölelsz.

Az idő kegyetlenül szivárog,
majd el is fogy, mint a pohárból a bor,
szemem eltakarhatja a hályog,
és nem kel fel a nap többé sehol.

Most ismét tavasz van, gyönyörű szép
emléket idézhetne fel a szél,
hazám nekem e szomorú vidék,
ahol mindenki magyarul beszél,

ahol annyian vagyunk szegények,
amennyit még az isten sem akart,
látszik rajtunk és sajog a bélyeg,
amit a nyomor homlokunkra mart.

Így élünk, s tőlünk fél a hatalom,
félti az összeharácsolt kincset,
s én ülök fájdalmas hallgatagon,
szomorún, mint fejfán a tekintet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-19 08:58:27
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-19 08:58:27