délután

mondhatunk bármit a szívnek
megállva a palota lépcsőjén
látva az ajtót  befalazták
a befalazott ajtót
lonc és asarina nőtte be
a palotakertben körös körül
csüngő koronájú fák

mondhatunk bármit keresgélhetünk
szavak   tűk után
a tűk  mind a kazlakba vesztek
a kazlakat  felégették

beszéljünk a szívnek
ezen az órán itt
botjaikat magasba tartva dalolva
hazafelé tartanak a pásztorok
hátuk mögött elmarad a mező
az még ilyenkor is  az élettől hangos

beszéljünk   s ha jól beszéltünk
  szóra bírjuk őt magát
és meghalljuk velünk maradt az úr
dacára annak hogy folyton  esteledik






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-17 16:38:53
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-17 16:38:53