Átszűrődő fényben
Szégyen ez vagy hiányérzet
ahogy átjársz rajtam
míg védekezem
kristály-pillantásod metsz
lehullnak titkaim eléd
mint testünkről tépett ruhák
s olyannak látsz
amilyen vagyok
Magamra varrlak
sűrű öltéssel
-hagyom átszűrődni fényed-
el ne veszítselek
hordlak csontboltozatom alatt
lelkemig begombolva
mint rám terülő kabátot
hová csak két ember fér be.
te...meg én.
S látod
minden egyszerű lesz
már nem is érzem
hiányod.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-06 15:49:46
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-06 15:49:46
