Orlando velem
Nyeli a szót, mégse szomjas.
Várja a valószínű választ.
„ Lenni, vagy nem lenni? „ Ez kérdés.
Asztal ölel fenyőt. Ez felelet.
- Most mit kérdez ? – suttogja.
Mamásan söpör sincs-morzsát.
Ökörszem, messzeségtől ijedve,
terített asztalra száll.
A szendvics számára
öntörvényű Paradicsom.
Kicsi és éhes. Közelebb lépeget.
Tenyérben étel. Hívja, reméli.
Reszketve csipeget.
Bólogatnak mályvák és almafák.
Talán nyár van. Talán a sosem.
Mesés a legkisebb fivéren túl.
Fatörzsön írás, halandóság,
örökkévalóság, tudás. I love you.
Ráncba szedve fátyolvirág.
Kíváncsi én. Csak odavetve.
- Mi végre? – kérdi Orlando.
Néhány vén tölgyfa csak.
mégis, a homályt lefestve,
szemét nézte, hogy lássa.
Napnyaláboktól nő a Hold.
Majdnem sötét. Alszik az ég.
S lila tolla lelkembe hull.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-05 10:49:13
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-05 11:54:41
