Sosem késő




Sose hidd, hogy késő, jóban lenni valakivel,
Aki, megvéd téged és hozzád mindig őszinte lesz.

Járom az erdőt, mezőt, völgyeket,
És egy kis virágot sem téptem le.


A virágok ott a legszebbek, ahol kinőnek,
Pedig mindet leszedném neked,
Mert olyan vagy nekem, mint ők
A reggeli napsütésben.

Hiába a csillagos ég, a holdfény,
Ha nem találod szívedben a békét,
Ha nem leled a szeretetet a másik szemében,
Ha nem köszön neked kedvesed, akit szeretsz.

Lefesteném neked a virágos rét sárgás zöldjét,
A hegyek hatalmas messzi kékjét,
A legszebb almát adnám neked,
A legszebb rózsaszálat,
Mindazt, amit jelentesz nekem.

Szeretlek.

Ahogy az erdő szelleme bejárja a fák, bokrok,
Minden zegét-zugát, úgy mint a vadász, aki
Útnak indult hajnalban, hogy a tájban gyönyörködjön.
Mint az ó bort a vándor, aki megpihenve kortyol
Poharából és másképp szemléli az időt.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: AjtónállóFeltöltés ideje: 2012-05-01 09:53:10
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-01 09:53:10