És marad a fehér lap;

megfürdeni másban száraz való;
szinte filozófia – marad a definíció:
tételezzük fel; vegyük úgy, jó nekünk,
ha úgy vesszük, ahogy adják – szabadság –
és harsoghatjuk, amíg érezzük; – ha már nem,
kezdhetjük, mert ott derül ki, szabadság-e,
vagy csupán győzelem az eddigieken, ami
még mindig nem mi vagyunk – az én mindig más,
százada tudjuk, és örökké sejtjük, amióta istenegészből
kiszakadtunk, hogy egyszer sem vagyunk, és ez nem
ugyanaz, mint hogy bármikor lehetnénk: ujjunk
hegyére lepke száll, mert kíváncsi mint lélek,
aztán tovalibben lepentőcske – és az egész kultúra:
több gondolattársítás esélye, magánytalanító szépre,
amelyben friss vízzel várnak, és új neved lesz,
megneveznek, mert megérdemled, előhívnak
játszani teljességet, amely nélküled folyvást
csonka volt, te kellesz; zavart mosolyodnak vége,
vízjel a fehér A/4-sen, talán hajó, vagy papír, merített.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-16 21:58:32
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-16 21:58:32