Árnyék
Mikor az ajtón kiléptem,
a nyomomba szegődött.
Magam kissé meglepődtem,
s kértem,hagyjon magamra.
Nem szólt semmit, csak a
lámpafényben kicsit
előreszaladt, megnyúlt.
Nem nézett már énrám.
Próbáltam hát lehagyni.
Ott a mozinál,a buszmegállóig futottam.
És itt, mikor nem figyelt
senki, egy sötét kiszögelés mögé
bújtam. Éreztem, itt végre
biztonságban vagyok.
A sötétben az árnyék végre magamra hagyott.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-14 22:45:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-14 22:45:40
