Hazám

Roskadj föld alattam,
roskadj ha kell.
Barna göröngyöd hulljon
fejemre, a levegő szoruljon
tüdőmből,
én sosem hagylak el.
Hazám!
Az évek múlt-kövekké
szilárdultak
falaidban.
Az otthon mint bástya
áll mögöttem, csak itt!
Piros kerti pad,
százszorszépek
bőrpapucsba bújtatott
lábam alatt,
és az igaz hit,
melyet beléd vetettem.
Vándorénekesként
szenvedéllyel
járok a jól ismert
csapáson,
minden lépés
egy-egy emlék,
fekete-fehér dia,
gondolat rapszódia.
E forgó gömbhéj alatt
születtem,
itt élek és halok is,
remélem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-12 08:56:54
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-12 08:56:54