kubista álom
a forrásban lévő trapéz
gyász gyöngyöket pattint
a szappanos táj ölébe.
papír hátú gerlicék isszák fel
s öblögetik mélyre. dagály illat
tölti ki a hold-alak korongot.
az én helyem ott van! nincs
rögzített pont. a fény
szögmérőjével csöndben
odébb tolt. utoljára
diófa árnyékát szorítottam
homlokomhoz. majd céklaszín
arcom egyenes vonalban
azonosította a féltékeny
geometriát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-12 01:20:57
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-12 01:20:57
