32 év

Rokonaid, ismerőseid között
álltam a ravatalozóban.
Az a kellemetlen szag - amitől te is mindig irtóztál -
betöltötte a helyiséget,
bár téged ez már nem zavart.
Felfoghatatlan volt, kisportolt tested,
hogy fér el abban az urnában.
Aztán elkísértünk a temető legszélén kiásott sírhoz.
Fiatalok közé kerültél,
melletted egy huszonéves lány pihent.
Mikor belehelyeztek a gödörbe,
mindenki könnyeivel küszködött.
Csak én nem éreztem semmit,
s szégyenemben hajtottam le fejem.
A részvétnyilvánítások, és búcsúzások után
egyedül sétáltam haza.
Akkor tört rám egy elhagyatott részen.
Görcsbe rándulva kuporodtam
a nyári, forró aszfaltra.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-26 18:32:31
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-26 18:32:31