AZ ELSZÁLLT BARÁTSÁGRÓL

Mire valók a  barátok ?
Nem olyanok mint a kabátok,
Amit egyszer ledobunk és elvetünk,
Majd később meg újra,ismét felveszünk.

Őszintén hittem a barátság erejébenm,
Nem tudva azt, hogy eszköz vagyok a kezében
Annak ki ezt ajánlotta egyszer,
Nem gondolva hogy ez csak egy kényszer

Egy  meggondolatlan, barátságnak vélt ajánlat,
Amely lehet hogy jót is tett  akkor önmagának,
De mindenkppen segített annak a  barátnak
Vélt idegen emberaktuális bajának.

Kérészéletű voltát bizonygatta százzor,
Hangoztatta őszintének vélt szívvel hányszor,
Aztán pillanat alatt eltűnt messze,
Nem gondolva általa ejtett sebre

Amit ezzel okozott  a társnak,
Aki eddíg nem gondolta másnak
Mint amilyen valójában lénye,
amelymost már mindörökre félre

Tette azt mit igért örökre,                                                                                    Belelépve  megásott gödörbe.
Barátságot színlelt, pedig üres szavak
Szálltak el ajkáról s a  porba le hulltanak.

Miért tetted, mi volt vele terved ?
Hogy az üres szavakra állt nyelved,
Amely bűvös barátságot ígérte,
Aztán eltűnt a  semmibe  lépve.

Zirc, 2004. 04, 28.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.