Kiváltva

Féllábú köznapok botladoznak szürkén,
fagyokba tiprom világmegváltásom.
Egyetlenegy év csak villanásnak tűnt: én
követném magam - kit követ a lábnyom?

Kirakatok, s pára mosódik szét bennem,
meztelen magány fullaszt hallgatásba,
mint életre sápadt, zsúfolt kórteremben,
félve sóhajtok fel - senki se lássa.

Hazahúz a holnap: megálmodom, hátha
egymásra ébreszt a tántorgó reggel.
Tűnődök, magtalan - magamból kiváltva:
arcomon fürkésző tekinteteddel.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-22 20:44:54
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-22 20:44:54