Kiváltva
Féllábú köznapok botladoznak szürkén,
fagyokba tiprom világmegváltásom.
Egyetlenegy év csak villanásnak tűnt: én
követném magam - kit követ a lábnyom?
Kirakatok, s pára mosódik szét bennem,
meztelen magány fullaszt hallgatásba,
mint életre sápadt, zsúfolt kórteremben,
félve sóhajtok fel - senki se lássa.
Hazahúz a holnap: megálmodom, hátha
egymásra ébreszt a tántorgó reggel.
Tűnődök, magtalan - magamból kiváltva:
arcomon fürkésző tekinteteddel.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-02-22 20:44:54
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-22 20:44:54
