Kitaszítottan

Őt kérdezd csak,
ha szemed homályba vész
kirajzolatlanul
s árnyak mögött fény se dereng.
Őt kérdezd,
a kitaszítottat,
kit szétszabdal a fájdalom
s vágyak holt karéja csipkéz
karon-ülő gyermeki hittel
csak önmaga leheletét érzi,
és nincs más,
ami a szív zsilipjein átszivárog,
embertől emberig,
s fél, ha lámpát gyújt az alkony,
hogy ritkább lesz a fény
a sötétségnél..

Őt kérdezd csak,
a kitaszítottat,
ki egykor fényben járt itt
s megáradt folyókra zuhant alá.
Otthonra vágyó jeges sodrásban
aranyrögöket görgetett
öntudatlan,
s útját bűnnel, bűnhöz mérték
megtisztulást áhított kezek.

Őt kérdezd csak,
a kitaszítottat
Istenről és hazáról
-a beléd ivódott gyűlölet helyett-
hogy befogadhasd,
amíg nem késő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-22 14:50:03
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-22 17:00:23