Jazz

Mélyen dörömböl a bőgő a pincében,
Idefönn magasan dúdol a szaxofon,
Míg a függönyök úsznak vörös fényben,
Üres a hely, egyedül én vagyok,

Az ajtó felől áramlik be a nyár,
Friss szellő legyezi a füstös falat,
A zene is lassan elhalkul már,
Körülölel mindent a város zaja,

Lassan megérkeznek az emberek,
És új bőrbe bújok ismételten,
Szívem kamerája forogni kezd,
Nevetve e komikus énemen,

S te most értelmet és okot vársz,
De csak a zenét értheted,
Mert a hangulat nem egy szám :
A nyárba bele vesztek a hangjegyek,

És valójában minden mindegy,
Nagyot ásít a koravén sors,
S hosszan belenyel hűvös serébe,
Majd macskaként a tengerhez kullog.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-15 22:36:01
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-15 22:36:01