Péteri Judit : sic itur ad astra (javított)

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2836 szerző 37488 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Francesco de Orellana
  Közös ügy(etlenkedés)eink
Új maradandokkok

M. Szabó Mihály: Az ősz illata
Nyári László: karácsonyfa
Kiss Anna Mária: Balázs Fecó emlékére
Konta Ildikó: hálószobám
Szakállas Zsolt: függelék vagy. a felfázás monoton
Konta Ildikó: anyám még van
Konta Ildikó: new and newer age
Albert Zsolt: Rózsaablak naivitás
Kiss-Teleki Rita: Én jó voltam
Péter Béla: Időzet
FRISS FÓRUMOK

Filip Tamás 2 órája
Kiss Anna Mária 2 órája
Ötvös Németh Edit 3 órája
Sági Ferenc Dénes 3 órája
Farkas György 3 órája
Szilasi Katalin 3 órája
Albert Zsolt 4 órája
Nagyító 6 órája
Gyors & Gyilkos 10 órája
Pálóczi Antal 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
M. Szabó Mihály 6 napja
Tóth Gabriella 6 napja
Nyári László 7 napja
Karaffa Gyula 8 napja
Kiss-Teleki Rita 9 napja
Vezsenyi Ildikó 12 napja
Konta Ildikó 13 napja
Szilágyi Erzsébet 13 napja
Kránitz Laura 13 napja
FRISS NAPLÓK

 nélküled 1 órája
EXTITXU-UXTITXE 6 órája
Baltazar 6 órája
Etzel Mark Bartfelder 6 órája
ELKÉPZELHETŐ 7 órája
az utolsó alma 8 órája
Hetedíziglen 9 órája
Zúzmara 10 órája
Fogyinapló 10 órája
mix 23 órája
az univerzum szélén 1 napja
történések 1 napja
Joker 1 napja
Szőnyeg 2 napja
Játék backstage 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Péteri Judit
sic itur ad astra (javított)

evezek alattam csipkés kékbe fodrozódás
végtelen csillanások hívnak messzire el
csobbanásból kiszakadó cseppek hasítják arcom
és sóvá karcosodnak rajtam azon tűnődöm vajon
merre vinnének az áramlatok ha többé nem tartanék
ellen

tovább evezek egyenletesen fröcsögve lököm el
a világmindenséget a napsugarak elhomályosítják
a horizontot sehol egy maroknyi Föld csak víz csak
víz mindenütt csak én vagyok valami biztos pont
önmagam körül de hogy mihez viszonyítsam magam
nem tudom

és evezek tenyerembe kérgesedik a tengeren töltött idő
egészen megszoktam már ezt a hánykolódást pedig
eleinte folytonos émelygés gyötört bukfencet hányt a
gyomrom és csillagok pattogtak a szemem elé ma már
csak a vízcseppek törik meg a fényt szikráznak ahogyan
súrlódom a végtelennel





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-31 21:47:47
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-31 21:47:47


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-12-09 08:13 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-01-23 20:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Kránitz Laura Filozofikus csepegtető
2021-01-23 19:22   Napló: nélküled
2021-01-23 18:30   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2021-01-23 18:22   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2021-01-23 18:00   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2021-01-23 18:00   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2021-01-23 18:00   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2021-01-23 17:39   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2021-01-23 17:28   új fórumbejegyzés: Sági Ferenc Dénes
2021-01-23 17:16   új fórumbejegyzés: Farkas György