Péteri Judit : sic itur ad astra (javított)

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37175 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
FRISS FÓRUMOK

Radics Zina 15 órája
Farkas György 19 órája
Szokolay Zoltán 19 órája
Tóth Gabriella 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Szücsi Csaba 1 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Bara Anna 2 napja
Dezső Márton 2 napja
Tálos Barbara 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Petz György 3 napja
Szakállas Zsolt 3 napja
Vezsenyi Ildikó 3 napja
Kosztolányi Mária 4 napja
Bazsó Ádám 4 napja
Nyári László 4 napja
DOKK_FAQ 4 napja
Gyors & Gyilkos 5 napja
Szilágyi Erzsébet 5 napja
FRISS NAPLÓK

 mix 59 perce
A VERS LEGYEN VELETEK 1 órája
az univerzum szélén 5 órája
Hetedíziglen 6 órája
törmelék 18 órája
fejlakók 20 órája
Bátai Tibor 22 órája
Készül az album 1 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 1 napja
Minimal Planet 1 napja
nélküled 1 napja
történések 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 2 napja
Kicsi Ólomkatona 3 napja
Játék backstage 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Péteri Judit
sic itur ad astra (javított)

evezek alattam csipkés kékbe fodrozódás
végtelen csillanások hívnak messzire el
csobbanásból kiszakadó cseppek hasítják arcom
és sóvá karcosodnak rajtam azon tűnődöm vajon
merre vinnének az áramlatok ha többé nem tartanék
ellen

tovább evezek egyenletesen fröcsögve lököm el
a világmindenséget a napsugarak elhomályosítják
a horizontot sehol egy maroknyi Föld csak víz csak
víz mindenütt csak én vagyok valami biztos pont
önmagam körül de hogy mihez viszonyítsam magam
nem tudom

és evezek tenyerembe kérgesedik a tengeren töltött idő
egészen megszoktam már ezt a hánykolódást pedig
eleinte folytonos émelygés gyötört bukfencet hányt a
gyomrom és csillagok pattogtak a szemem elé ma már
csak a vízcseppek törik meg a fényt szikráznak ahogyan
súrlódom a végtelennel





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-31 21:47:47
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-31 21:47:47


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-06-05 13:29   Napló: mix
2020-06-05 13:17   Napló: A VERS LEGYEN VELETEK
2020-06-05 09:17   Napló: az univerzum szélén
2020-06-05 08:40   Napló: Hetedíziglen
2020-06-05 06:11   Napló: Hetedíziglen
2020-06-05 06:04   Napló: Hetedíziglen
2020-06-04 23:25   új fórumbejegyzés: Radics Zina
2020-06-04 23:22   új fórumbejegyzés: Radics Zina
2020-06-04 23:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilágyi Erzsébet (népiesen)
2020-06-04 21:33   Napló: Hetedíziglen