Péteri Judit : sic itur ad astra (javított)


 
2841 szerző 39167 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Faludy György
  Óda a magyar nyelvhez
Új maradandokkok

Faludy György: A felsõbbrendû ember
Tímea Lantos: Tavasz
Köves István: VIRÁGÉNEK
Mórotz Krisztina: Méhsejt
Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
FRISS FÓRUMOK

Kosztolányi Mária 2 órája
Tamási József 3 órája
Bara Anna 6 órája
Tímea Lantos 6 órája
Tóth Gabriella 7 órája
Bátai Tibor 8 órája
Ötvös Németh Edit 8 órája
Kiss-Teleki Rita 9 órája
Faludy György 15 órája
Horváth Tivadar 18 órája
Vadas Tibor 20 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Ilies Renáta 1 napja
Francesco de Orellana 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Nagyító 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 2 órája
Gyurcsi 11 órája
Bara 13 órája
nélküled 14 órája
Baltazar 15 órája
az univerzum szélén 1 napja
Paricska. Életmű 1 napja
különc 1 napja
Sin 2 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
Janus naplója 4 napja
Zúzmara 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
csega 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Péteri Judit
sic itur ad astra (javított)

evezek alattam csipkés kékbe fodrozódás
végtelen csillanások hívnak messzire el
csobbanásból kiszakadó cseppek hasítják arcom
és sóvá karcosodnak rajtam azon tűnődöm vajon
merre vinnének az áramlatok ha többé nem tartanék
ellen

tovább evezek egyenletesen fröcsögve lököm el
a világmindenséget a napsugarak elhomályosítják
a horizontot sehol egy maroknyi Föld csak víz csak
víz mindenütt csak én vagyok valami biztos pont
önmagam körül de hogy mihez viszonyítsam magam
nem tudom

és evezek tenyerembe kérgesedik a tengeren töltött idő
egészen megszoktam már ezt a hánykolódást pedig
eleinte folytonos émelygés gyötört bukfencet hányt a
gyomrom és csillagok pattogtak a szemem elé ma már
csak a vízcseppek törik meg a fényt szikráznak ahogyan
súrlódom a végtelennel





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-31 21:47:47
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-31 21:47:47


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-16 23:09   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-16 22:48   Napló: Bátai Tibor
2025-07-16 21:52   új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-07-16 20:28   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-16 19:26   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-16 19:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-16 18:36       ÚJ bírálandokk-VERS: Tímea Lantos Ötvenes
2025-07-16 18:15   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-16 17:41   Új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-07-16 17:33   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor