A mindennapi kenyerünket

A mindennapi kenyerünket
segíts megadni neki nagyúr,
ellenedre sohasem tüntet,
hiszen veled se boldogul,

csak mormolgatja az imáját,
segítséget vár, téged keres,
ő eszi meg a csirke lábát,
álmodoznia felesleges.

De miről álmodjon az éhes?
Az ihlet már itt nem működik.
Rádöbben: saját istenéhez
hiába fordul, mert köldökig

akár a hit, kiüresedett,
helyét félelem foglalja el,
még az indulat is megrekedt,
szirénázik akár a vészjel.

A legszörnyűbb megaláztatás
az ember számára az éhség,
már nem várja, hogy legyen kalács,
a puszta kenyér is reménység,

az anya, ha mosolyogni mer,
az egész világ övé lehet,
a borzalmakat rejtő teher;
amikor megáll a képzelet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-30 09:28:44
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-30 09:28:44