Apokalipszis mindig
A gyülekezetben mindenki felemelt karral
hallgatta az imát.
Én a harmadik sor szélén állva
igyekeztem bekapcsolódni.
Kis idő múlva a pásztor lejött az emelvényről,
és a hívők fejére tette a kezét.
Mint üres zsákok estek össze.
Mikor hozzám ért, csak álltam mozdulatlanul.
Háromszor próbált – mind erősebben – hatni rám,
aztán tovább ment.
Az alkalom után egy lány odajött hozzám,
és megkérdezte, miért nem dőltem el.
A Sátán van bennem?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-15 19:48:49
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-15 19:48:49
