Hit


Égig törő hitem
roskad,
tenyerembe puhán
simuló fakereszt,
az egyetlen,
de Jézus halott,
nem érzem,
hogy szeret.
Léptem ritmusa
elveszett,
pőrére vetkőzve
állom
a farizeusok tekintetét,
álom,
valóság nem lehet.
Ócska kapujukhoz
álszent a kulcs,
átkozott, aki téged átkoz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-03 02:05:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-03 02:05:40