Drága Júdásaim, Brutusok!

Véres füvek, véres rétek
Szívem mezejét beszennyeztétek
Kik magamra hagytatok
Kik bajomban
Pár ezüstért eladtatok,
Elárultatok

Faágak törnek
Ropog a szél
Roppant erejétől
Verebek félnek
Fejük robban szét
A zuhogó szél
Kezétől

Reszket a bokor
Mert madárka zuhant rá
Liheg az erdő, apad az ér
Kezetekről az eső
Lemosta,
Vér

Az én bíborló vérem
Egyedül fekszem a
Kopott kövön
Már csak azt remélem
Hogy nálatok előbb
Találom meg a
Késem

Ereim fölvágni
Vagy belétek vágni
Még nem tudom,
De mit is számit,
Hisz széttört,
Megkopott az ócska
Bizalom





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-28 17:39:47
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-28 17:39:47