Villanyfénynél (utolsó vált.)

(osztálytalálkozóra)

mi nem hazudtunk egymásnak
ötven éve.
az ábécét skandáltuk közösen.
tornacipőnk orra gyorsan kopott,
most gyógycipőnk nyelve lóg.
és újra tanuljuk az arcokat,
szemöldök között egy A mélyül.
álomtalanul lélegzünk,
a lelkiismeret meg alszik.
hidakat már csak a szájban látunk,
borítékolt testünk rendelőkben vár,
a képernyőn skype-unokák.

de otthon tele az asztal: a paradicsom.
vaj, barna kenyér, akár a szívünk
összemorzsálja hétköznap az abroszt.

pótvizsga,
Minek?










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-20 17:06:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-20 17:07:28