Búcsú-dal
Összepakoltunk, útra-készek
vagyunk; jelen lett a jövő.
A tegnapokkal fogy az élet,
s a holnapokkal egyre nő.
Batyum a hátamon fityeg már,
bakancsomon az út pora.
Mert épp elég sűrű a lekvár,
megáll az élet kanala.
Most tél következik, hideg van,
északra fordult, csíp a szél.
Elrendeztem mindent magamban,
kihűlt a meleg kapanyél.
Nemsokára köszönök, ahogy
a barátom, tegnapelőtt,
mert a tegnapokkal egyre fogy
az élet, ha szép nagyra nőtt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-12-13 06:47:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-13 06:47:13
