a fű bozontja eltakarta
a dombokat,
amikor nyáron a pléden.
megszemélyesítettél
veled.
most reggel az udvaron
füvet nyír az ősz,
pocsolyákra jégmadeirát
hímez a köd,
a szomszédnő lecsót főz,
énekel. az ajtóban illatok
sáljába tekeredsz.
visszanézel? meghal a csend.
a lelkem csipketerítő,
leetted.
