kényszerpályán
kötelekkel konvenciókhoz kötözve
járjuk utunkat mértani formában
és nincs kitérő, fogva tart a tér
egy mágneses mező óriási markában
játszik veled mint csipet anyaggal
kénye-kedvére és így tesz a lélek
birtokosa is ki Istent aposztrofál
magában bár lehet csak embernek
született de mert TE hiszed őt
bármit ami szórakoztatja megtehet
és talán nem is zavarja ha ez fáj
neked a könnyed szivárvány lehet
színeket festhetsz a fekete fehér közé
vérrel égalját holnapi szél vörössel
csak önmagad nem radírozhatod ki
mert úgy lehet talán nem is létezel
és nem vagy más mint a materializmusba
csöppentett elrontott játékos képzelet
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-10 14:38:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-11 10:42:33
