Valaki megszólíthatott (Jav.)
Valaki megszólíthatott,
de hangját hallottam csupán,
olyan volt, mintha csillagok
közül kiáltott volna rám.
Én ültem lent a fák alatt,
a hold az ágak közt lapult,
úgy pásztáztak a sugarak,
talán a zöld lomb is kigyúlt.
Nem álmodoztam; fényűzés,
az elme gondolatra van,
a gondom sem olyan kevés,
hogy könnyen elhagyjam magam.
Minden dolog nagyon nehéz,
mielőtt egyszerű lehet,
nem dolgozhat másként a kéz,
csak úgy, hogy az ész kérdezett.
Nem véletlen, hogy nincsenek
véletlenek az ég alatt.
Őrizni kell a kincseket,
a jól kiválasztottakat!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-07 09:15:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-07 09:15:17