apokrif a Golgotánál

mióta beverték az utolsó szeget
azóta hallom a kalapács ütemét
és erre a tempóra haladok minden
erőmmel szívszakadva valahová
és csak várok várok valamire vala-
mire ami nem jön

szorosan a hátad mögött állok
követlek akár a mozdulatlanságban is
vagy abban az irtó csöndben amit
itt hagytál a kalapácsütések közt
a szertefoszló harangozás nem segít
mert épp olyankor sírok

vagy lehet nem jó helyre álltam
talán eléd kellett volna de akkor
biztos lennék abban hogy ha én fordulok
azt hiszem belehalunk mind a ketten
na de mondjuk hogy megteszem
ezt a merényletet

ekkor mindenki hátrafordul
osztozunk arcod részleteiben
amíg be nem áll a végérvényes
csönd és a visszavonhatatlan sötét
végül az utolsó kéz lábad elé ejti
az első koppanást





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Hitel,
Feltöltés ideje: 2011-11-01 16:04:25
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-01 16:06:12