Panel-tetris (jav.)
Fényekkel barátkozom emberek helyett,
mert a fény az, ki engem mindig észrevett.
Egy estét kaptam el,
legó a fal, panel,
belőlük száz szalag:
a tetris-figurák,
sok ábra odavág,
sokan játszanak.
A lépcsőház sötét,
neonfény üstökét
árnyak kócosítják,
a kéményistenek
eget hintenek
a házak kóbor indák
A telepen, mint egy legórengetegben,
műanyag emberek. Mert a szív se rebben.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-31 16:48:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-31 18:02:00
