szembe magammal


ha kimennék az utcára.
szembe magammal. már ismerem.
a lassú járás módszerét tanulva
zuhanás közben.
a csendre vésve apró koccanások.
láthatóvá váló kenyéren vaj és egy rádobott szalámi
vég
be
zárva forrongó tovább
kitűzött cél. merev kézzel tartva
transzparensként villan a homály.
vacognak bennük álltukban a tükrök.
így szembe velem azt hazudják él.
ahogy
a túloldali sápadt rezdülésből
rávetül egy szembogárnyi fény
olyan szelíd mintha még remélné
nem ölt meg senkit és nem is fog soha.
bár szembe jön de velem egyesülni
sosem akart. mert sosem ért oda
a színlelésbe
hol
kölyökkoráról álmodok neki. ha
kimennék az utcára
megkérem megint
önmagát
a szembe magammal belőlem szedje ki.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-25 08:57:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-25 08:57:46