Trebitsch-tűnődések. 5. Kölyökkori ősz
Az éj sűrű szövésű géz,
csillagokat lélegzek rajta át,
Kövek: útkígyók kipattant szemei.
Angyallábakkal, rétté vedlett
bőrökön ki fut át büntetlenül?
Varjak: tél helytartói,
kárörvendve kergetnek csendtömlöcükbe
rigót, tücsköt.
Hegyek mögött Napvánkosukon
az óriások alszanak már.
Szuszogásuk szél volt.
Most betör ablakomon
az idő
szakállaként
tollam hegyéig ér.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-20 03:07:37
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-20 10:53:37
