Szeretetfaló

Becsuktam a két oldalát, de lenyílt
a másik széle, elcsuktam azt a szélét is.
Minél messzebb vagyok tőled, annál jobban szeretsz.
Aztán rászakadt az ég, és kinyílt az összes ajtó.
Akkor becsuktam mind, de tudtam, leesik a teteje.
Így volt édes. Ilyen fájdalmasan, édesem.
Visszaraktam alját, becsuktam az összes ajtaját.
Lecsiszoltam és lefestettem, ráültem a tetejére.
Jól látszott onnan az egész világ.
Aztán szétesett megint, és lezuhantam,
de tudtam, nem tudok biztosat készíteni,
és elveszett a cél, azért mondtam magam
művésznek, mert féltem bevallani, hogy
átlagos vagyok, szeretetfaló.
Átlagos képeket festettem, átlagos verseket írtam.
Ha szerettek volna, már szeretnének.
És csönd van, átlépnek rajtam, aztán átlépnek rajtuk is.
Lánctalp effektus. Aztán visszacsuktam az ajtaját,
ráraktam a tetejét. Lefestettem, ráültem, szétnéztem.
Ennyit tehettem akkor. Annyira félek a magánytól,
hogy egyedül vagyok. De ha felcsukom az oldalát, lefestem,
és ráállok a tetejére, akkor onnan úgy megláthatom őt, ugye???






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-19 20:41:44
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-19 20:41:44