pillanatkép

felhúzta szoknyáján a zippzárt,
átfonta karját a nyakamban,
dobott egy gyors csókot a számra,
aztán pár kapkodó mozdulattal
összekuszált haját kisimította,
az ablak tükrében megnézte
rendben van-e, vállat rántott,
jó ez így az utcára, rám nézett
s csak annyit mondott:

- nem tudom a telefonom befizetni,
  mennyit tudsz adni?
  sietek, nincs több időm!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-05 23:55:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-06 01:04:17