Azt tisztelem
Én azt tisztelem, aki nem bocsát meg;
Aki haragjával egyenesen gondol.
Aki nem szeret minden szíre-szóra,
S kamerák előtt is lopni kész a boltból.
Azt szeretem a gyermek ösztönével,
Ki retteg, mint a vad, mint a rab madár,
Aki belecsíp minden gyáva ujjba,
Ha őt böködve nevetségre vár.
Pedig de sok közöttünk a gyáva;
Lélegzetek rácsa közt lakunk.
De sokan hiún, önmagunkba zárva;
S jaj, kevesen vagyunk Önmagunk.
Én azt tisztelem, aki mer szeretni;
Ki meglopható, mert szórja Önmagát.
Aki haragján méltósággal lép át;
Azt tisztelem, aki megbocsát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-05 15:43:12
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-05 15:43:12
